Úgy gondoltam, ki kellene próbálnom a levegőre száradó gyurmát is. A memóriadrót számára előre kellett kialakítani a lyukakat rajta, és hát, az ívnek is azonosnak kell lennie a memóriadrót ívével. Nos, egy karcsú borosüveg jött a segítségemre a nagy keresgélés közben: az pontosan akkora ívű, mint a drót. Igazából nekem csak az az igazán nagy bajom a gyurmával, hogy 24 órán át kell hagyni száradni.
A kerámiával, vagy az ékszergyurmával nagyon finoman lehet dolgozni, de ez persze, másra való. Nem olyan kifinomult, viszont ezt is lehet faragni, csiszolni szárazon.
Aztán már csak a dekupázs volt hátra az antikolással,, lakkozás elől-hátul és jöhetett a memóriadrót, a mágneszár.
Ezt az oldalt válogatták-szerkesztették számunkra a 2010-es EXPOMAGAZIN-ba. Szerintem jó lett. Ez azt jelenti, hogy az éves kiadványon kívül az EXPO honlapján is 1 éven át fent leszünk. Hmmm. Az nem is rossz.
Ezek a legújabb dekupázsolt kerámia medálok, amiket a hétvégén készítettem. Sissynél arra is kellett ügyelnem, hogy az antik hatás hangsúlyozásával együtt sikerüljön elvennem annak a rengeteg zöldnek az uralkodását a háttérben. Azt hiszem sikerült. A másik képnél viszonylag könnyű dolgom volt. Az antik arany gyöngyök sápadttá tették volna az egészet, hát belecsempésztem egy kis fekete swarit. A rózsa csipkézett szélén, a tulajdonképpen egyszerű peyote befoglalást itt az erős színek dobják fel. Sötét- és világos zöld, bordó, piros, és narancs színek spirálmintába fűzése, valamint felül egy kis piros, tűzopálos és zöld swari adnak neki játékos keretet.
