Tál - lépésről lépésre

Tál - lépésről lépésre

Úgy gondoltam, ezúttal lépésről lépésre megmutatom, mit művelek egy ilyen tál elkészítésekor.
Nos, ez itt a végeredmény.
De talán kezdjük az elején.

Ez itt a csorba tál, itt meg a kiválasztott szalvéta (tükörképet mutatok).
A tálon jól látszik egy szép, méretes csorbulás a kép jobb alsó részén (van még kettő a hátoldalán). A szalvéta meg a párja annak, amit már letéptem.




Kicsit ugyan homályos a kép, de közelről is lekaptam azt a szép csorbulást. Középen látható a kerámiapor, amivel pótolom a hiányokat. Jobb oldalon pedig látni mind a 3 csorbulást, kerámiával már pótolva. Száradás után jöhet a csiszolás, hogy nyoma se maradjon a pótlásnak.

A csiszolás után következett a tál fehérre alapozása, majd száradás után már ragasztottam is. Itt a szalvétát előbb a tál görbületei miatt a szélén jó mélyen betépkedtem, hogy ne gyűrődjön. Így felragasztáskor csak finoman egymásra hajtódnak a tépések mentén. Nagyon fontos a jó minőségű ecset!

Itt a szalvéta szélén, a tál pereméig a festést már "pótoltam", szerencsémre itt elég volt maszatolni.
A tál peremét is letöcsköltem festékkel egy kis (mosogató)szivacsdarab segítségével, majd száradás után  felragasztottam egy csipkepapírt. A csipkepapírnál arra kell vigyázni, hogy a szokásosnál kicsit vastagabb dekupázs-ragasztólakk felvitele után jó, ha várunk egy percet, majd a szikkadó ragacsba óvatosan belenyomkodjuk a papírt. Fölé ragasztózni nem szabad, mert akkor a csipkepapír átlátszóvá válik, "eltűnik".

Az újabb száradás után egy durvább, lyukacsosabb, keményebb (autómosó)szivacs darabbal antik arany és antik réz metál-festék keverékkel a csipkét bearanyoztam, majd a tál belső felén lévő peremet ecsettel megfestettem.

Úgy gondoltam, ezúttal repesztőzök is. A 2 fázisú repesztőlakk első fázisát akkor vittük fel jól, ha az a repeszteni kívánt felületet egyenletesen fedi - mintha betejfölöztük volna. A képen már száradóban van. Teljes száradás után a második réteg felvitelénél csak puha, valódi szőr ecsetet használjuk, mert akkor nem lesz csíkos a repesztő. Ugyanis egy puha szőr ecsettel nem festünk, hanem csak finoman eloszlatjuk a repedéseket előhívó 2. fázist.
A második réteget is hagyjuk jól megszáradni, majd antikoló pasztát veszünk elő, s azt egy puha rongy segítségével belemasszírozzuk a repedésekbe. Ezt követően egy bronz csillámos lakkal, majd még 2 rétegben vizes alapú lakkal kezeltem.
Eztán már meg is fordíthattam a tálat, hogy végre a hátoldalát is festhessem, és lakkozzam.
Befejezésül a tál fenekére írhattam a Zonka feliratot.
Nem kis idő egy ilyet elkészíteni, de van kitől apránként ellesnem a fortélyokat: Sólyom Gabriellától (lsd. a Re-Kreatív műhely blogját.). Köszönöm neki.

Read More

ARANYMASZKOK ÁZSIÁBÓL

ARANYMASZKOK ÁZSIÁBÓL

Aranyba rejtett arcok - aranymaszkok Ázsiából A Zelnik-gyűjtemény a Néprajzi Múzeumban 2010. március 12. - 2010. június 20-ig. A Zelnik-gyűjtemény és a Néprajzi Múzeum Aranyba rejtett arcok - Aranymaszkok Ázsiából című közös kiállítása a világon most első alkalommal mutatja be a nagyközönségnek a két intézmény különleges tárgyait. Maszk - már maga a szó is izgalmat s némi titokzatosságot sugall, hisz az elrejtőzés, a más képében való megjelenés szándéka áll mögötte. Állati maszkot öltött a történelem előtti idők törzsi sámánja, amikor sikeres vadászatért folyamodott az égi hatalmakhoz. Álarcot vett fel az indián varázsló, amikor harci táncát járta a csaták előtt, s halotti álarcot kaptak az elhunytak megannyi kultúrkörben, amikor egy-egy uralkodó vagy hadvezér végső búcsúztatására került sor. Napjaink világához is hozzátartozik az álarcviselet, a laborokban dolgozó szakértők védőmaszkjától a hagyományidéző farsangokig, Hollywood maszkmestereitől a velencei karnevál csillogó álarcaiig. A március 12-től június 20-ig megtekinthető tárlat huszonnégy páratlan értékű arany-, valamint három ezüstmaszkot vonultat fel, amelyek a Zelnik-gyűjtemény világviszonylatban is egyedülálló darabjai. A kiállított aranymaszkok lelőhelye, készítésének ideje és funkciója tág határok között mozog: legrégibb darabjainak elkészülte becslések szerint az időszámításunk előtti 6-5. századra tehető, de stílusjegyeik alapján még a "legifjabbak" is 13-14. század körüliek - tehát fél ezredévnél idősebbek. A lelőhelyek a görög kori Trákiától Dél-Ázsián és Indokínán keresztül egészen Jáva szigetéig terjedhetnek. Az egykori felhasználást illetően a maszkok kidolgozottsága, anyagvastagsága és egyéb nyomok adnak támpontokat, amelyek alapján halotti (temetési) és más rituális funkció valószínűsíthető. A halotti maszkok közül kiemelkedik egy, a Liao-dinasztia (907-1125) idején készült darab. A Mandzsúria nagy részét uraló kitájok temetési szokásaihoz igazodva a maszk széle mentén lyukakat fúrtak, melyekhez ezüstből készült dróthálót erősítettek, s ez a drótháló alkotta a teljes testet beborító halotti lepel részét. A kiállítás másik büszkesége a skorpióálarc-páros. A tárgyak előző tulajdonosának tudomása szerint a Vietnami-hegylánc gerincére visszaszorult törzsek és fejedelemségek valamelyikéből származnak e műremekek. A skorpió etnográfiai vonatkozásai mindazonáltal meglehetősen bizonytalanok, vegyesek. A délkelet-ázsiai monszunövezetben több népcsoport asszonyai kézfejükre, Borneó szigetén a tengerparti iban harcosok pedig felsőtestükre tetoválják a skorpiót, hogy így védekezzenek rettegett, nemritkán halálos csípésétől. A dômb törzsbeliek (indiai Orissa állam) pedig épp ellenkezőleg, az állat életerejének és energiájának megszerzése érdekében teszik ugyanezt. A Néprajzi Múzeum saját gyűjteményéből válogatott kollekció hasonlóan különleges, eddig még be nem mutatott ritkaságokat tár a látogató elé. E maszkok zöme Óceániából, elsősorban Pápua Új-Guinea szigetvilágáról származik. A múzeum által bemutatott temetési, tánc- és színházi maszkok többsége mulandó anyagokból készült (növényi rostokból, levelekből készült alkotások), de fából vagy kéregből faragott példányok is vannak a kiállítás tárgyi anyagában. Az álarcok többnyire különböző titkos társaságokhoz kötődtek, melyeket e társaságok tagjai készítettek és viseltek a felnőtté avató rítusok során. A kiállításhoz a megértést nagyban segítő, könnyen érthető kiállítási kalauz készült, míg az alaposabb elmélyülést a katalógus szolgálja. A gyerekeket a múzeumpedagógiai kiadvány segíti abban, hogy megismerják a maszkok világát. A kiállítást rendezte: Biró Anna, Jelen János, Wilhelm Gábor Sajtóinformáció: Szalmási Gabriella (Néprajzi Múzeum) E-mail: gabriella.szalmasi@neprajz.hu, telefon: 30-5587742 A kiállításhoz kapcsolódó kiadványaink Játszóház családoknak, minden vasárnap 10-13 óráig A kézműves foglalkozáson angyali szépségű vagy éppen démoni papír álarcokat, aranyosra és ezüstösre festett gipsz medálokat készíthetnek látogatóink. Kipróbálhatják lágy fémlapon, hogyan készültek fémdomborítással a mesés szépségű aranymaszkok. A játszóház a kiállításokra érvényes belépőjeggyel látogatható.

Read More

Gyöngyös videók

Gyöngyös videók

25 gyöngyös oktató videó a YouTube-ról. Kattints a képre.

Read More

Festmény dekupázsolva

Festmény dekupázsolva

Nagytakarításkor a kezembe akadt ez a tál, melyet még anyósomtól kaptam a telekről, mikor ott szortíroztak. Kopott, kicsit csorba tál volt. Most rácsodálkoztam: ide pont illik ez a festmény!
Az igaz, hogy illett, de először a csorba részeket kellett kijavítanom kerámia pótlást készítve, majd jöhetett az alapozás, és a dekupázs maga. Na, ja. Csakhogy, a kép négyzet alakú szalvétán volt, a tál meg ugye, kerek.
Sűrű bocsánatkérések közepette - a festő felé - nekiálltam (életemben először) hozzápingálni-kiegészíteni. Féltem tőle, mert a rajkészségem csapnivaló. De a végeredmény engem igazolt, határozottan jobban passzol így a tálra a kép (legközelebb talán bátrabb leszek).
Már csak a tál szélére kellett az antik aranyfóliát rávarázsolnom. Igaz, még nagyon sok tanulnivalóm van e műfajban is, de ezen első munkám akkor is tetszik.

Read More