Régi aktatáska
Ez a táska a férjem iskolatáskája volt a régi időkben, amikor még a fekete, szögletes, öblös műanyag dobozt elegáns aktatáskának gondolták gyártói.
Anyósomék elköltöztek a nyáron, akkor bukkantak erre a pincéjükben és elhozták, hogy tudnánk-e használni valamire, vagy kidobják?
Nos, már régóta szerettem volna egy aktatáskát, amellyel - vastag filccel kibélelve - biztonságosan tudnám hurcolni az ékszereimet, ha valahová vinnem kell bemutatni őket.
Így nem gondolkodtunk sokat, hanem nekiestem, és némi dekupázzsal, gyurmával, modellpasztával, pigmentezéssel és csipkével kicsit átalakítottam őkelmét. Lényegesen kevésbé drasztikus lett a megjelenése. Belülről pedig fekete, vastag, gyönyörű filccel béleltem ki, így nem fognak összetörni még az arra hajlamos bemutatni valóim sem.
A nap olyan erősen sütött fotózáskor, én pedig nem vagyok annyira nagy, hogy minden részletét eltakarhattam volna előle, így a fény láthatóan becsillan a kép jobb oldalán: nézzétek el nekem.
Read More
Anyósomék elköltöztek a nyáron, akkor bukkantak erre a pincéjükben és elhozták, hogy tudnánk-e használni valamire, vagy kidobják?
Nos, már régóta szerettem volna egy aktatáskát, amellyel - vastag filccel kibélelve - biztonságosan tudnám hurcolni az ékszereimet, ha valahová vinnem kell bemutatni őket.
Így nem gondolkodtunk sokat, hanem nekiestem, és némi dekupázzsal, gyurmával, modellpasztával, pigmentezéssel és csipkével kicsit átalakítottam őkelmét. Lényegesen kevésbé drasztikus lett a megjelenése. Belülről pedig fekete, vastag, gyönyörű filccel béleltem ki, így nem fognak összetörni még az arra hajlamos bemutatni valóim sem.
A nap olyan erősen sütött fotózáskor, én pedig nem vagyok annyira nagy, hogy minden részletét eltakarhattam volna előle, így a fény láthatóan becsillan a kép jobb oldalán: nézzétek el nekem.