Úgy gondoltam, ki kellene próbálnom a levegőre száradó gyurmát is. A memóriadrót számára előre kellett kialakítani a lyukakat rajta, és hát, az ívnek is azonosnak kell lennie a memóriadrót ívével. Nos, egy karcsú borosüveg jött a segítségemre a nagy keresgélés közben: az pontosan akkora ívű, mint a drót. Igazából nekem csak az az igazán nagy bajom a gyurmával, hogy 24 órán át kell hagyni száradni.
A kerámiával, vagy az ékszergyurmával nagyon finoman lehet dolgozni, de ez persze, másra való. Nem olyan kifinomult, viszont ezt is lehet faragni, csiszolni szárazon.
Aztán már csak a dekupázs volt hátra az antikolással,, lakkozás elől-hátul és jöhetett a memóriadrót, a mágneszár.
0 megjegyzés:
Megjegyzés küldése