Tál - lépésről lépésre

2010. április 24., szombat

Tál - lépésről lépésre

Úgy gondoltam, ezúttal lépésről lépésre megmutatom, mit művelek egy ilyen tál elkészítésekor.
Nos, ez itt a végeredmény.
De talán kezdjük az elején.

Ez itt a csorba tál, itt meg a kiválasztott szalvéta (tükörképet mutatok).
A tálon jól látszik egy szép, méretes csorbulás a kép jobb alsó részén (van még kettő a hátoldalán). A szalvéta meg a párja annak, amit már letéptem.




Kicsit ugyan homályos a kép, de közelről is lekaptam azt a szép csorbulást. Középen látható a kerámiapor, amivel pótolom a hiányokat. Jobb oldalon pedig látni mind a 3 csorbulást, kerámiával már pótolva. Száradás után jöhet a csiszolás, hogy nyoma se maradjon a pótlásnak.

A csiszolás után következett a tál fehérre alapozása, majd száradás után már ragasztottam is. Itt a szalvétát előbb a tál görbületei miatt a szélén jó mélyen betépkedtem, hogy ne gyűrődjön. Így felragasztáskor csak finoman egymásra hajtódnak a tépések mentén. Nagyon fontos a jó minőségű ecset!

Itt a szalvéta szélén, a tál pereméig a festést már "pótoltam", szerencsémre itt elég volt maszatolni.
A tál peremét is letöcsköltem festékkel egy kis (mosogató)szivacsdarab segítségével, majd száradás után  felragasztottam egy csipkepapírt. A csipkepapírnál arra kell vigyázni, hogy a szokásosnál kicsit vastagabb dekupázs-ragasztólakk felvitele után jó, ha várunk egy percet, majd a szikkadó ragacsba óvatosan belenyomkodjuk a papírt. Fölé ragasztózni nem szabad, mert akkor a csipkepapír átlátszóvá válik, "eltűnik".

Az újabb száradás után egy durvább, lyukacsosabb, keményebb (autómosó)szivacs darabbal antik arany és antik réz metál-festék keverékkel a csipkét bearanyoztam, majd a tál belső felén lévő peremet ecsettel megfestettem.

Úgy gondoltam, ezúttal repesztőzök is. A 2 fázisú repesztőlakk első fázisát akkor vittük fel jól, ha az a repeszteni kívánt felületet egyenletesen fedi - mintha betejfölöztük volna. A képen már száradóban van. Teljes száradás után a második réteg felvitelénél csak puha, valódi szőr ecsetet használjuk, mert akkor nem lesz csíkos a repesztő. Ugyanis egy puha szőr ecsettel nem festünk, hanem csak finoman eloszlatjuk a repedéseket előhívó 2. fázist.
A második réteget is hagyjuk jól megszáradni, majd antikoló pasztát veszünk elő, s azt egy puha rongy segítségével belemasszírozzuk a repedésekbe. Ezt követően egy bronz csillámos lakkal, majd még 2 rétegben vizes alapú lakkal kezeltem.
Eztán már meg is fordíthattam a tálat, hogy végre a hátoldalát is festhessem, és lakkozzam.
Befejezésül a tál fenekére írhattam a Zonka feliratot.
Nem kis idő egy ilyet elkészíteni, de van kitől apránként ellesnem a fortélyokat: Sólyom Gabriellától (lsd. a Re-Kreatív műhely blogját.). Köszönöm neki.