2010. január 14., csütörtök

A Hazai Divat oldalára írtam:

A mi egyéni divatunk

Tévhit, hogy bármi, ami divat, az mindenkinek jól áll. Emiatt voltak már hatalmas mellélövések.
Az idősebbek pl. jól emlékeznek arra az időre, amikor divatba jött a forró nadrág. Mindenki felvette kortól, mérettől függetlenül. Hogy az a kötött, testhez simuló apró nadrág hogyan állt a 100 kg fölöttieknek, azt el lehet képzelni.
Igaz, akkoriban más időket éltünk. Nem voltak jelen még hazánkban a világ vezető divatcégei, nem volt annyi hazai divattervező, nem voltak tanácsok sem.
Ám már nyitott számunkra is a nagyvilág, és a divatos holmik tömkelegéből válogathatunk kedvünkre.
De ne feledjük, nem minden áll jól, ami tetszik nekünk, ami a környezetünkben a trendibb.
Itt jön a divatos nő a valóságban. Az, aki gondosan megtervezi a ruhatárát, a kellékeket, a sminket, a frizurát. Ő az, akit irigy tekintetek, helyeslő bólogatások vesznek körül. S ha megfelelő fellépése van, sikeres is.
Pedig nem biztos, hogy rengeteg a pénze. Csak odafigyel arra, hogy mindig tökéletes, mindig NŐ legyen.
Hogyan tervezzük meg magunkat? Lássuk:
1. A tükör elé állva a saját, igazi véleményünket fogalmazzuk meg. Pl. vastagabb a derekam, mint az ideális? Rendben, ez nem hátrány, de nem veszek fel „öntapadó” ruhát. Rövid a nyakam? Sebaj, olyan frizurát választok, ami optikailag nyújtja a nyakam, vagy eltereli róla a figyelmet. Görbe a bokám? OK. De nem veszek fel akkor midit, és bokacipőt....
Legyünk őszinték, s akár írjuk is le, mik azok, amiket kizárhatunk a MI divatunkból.
Ruha, smink, fodrász, cipő, táska, ékszer... Ehhez, ha nem érezzük igazán jónak magunkat, kérjük szakember segítségét, ám ez ne egy elfogult barátnő, édesanya... legyen.
2. Mérjük fel, mire van szükségünk? Mi a munkánk? Sportos-nadrágos, vagy kosztümös, netán habos-babos lányos, esetleg koszolódós, strapás helyen dolgozunk? Munka után hova járunk, milyen gyakran? Randik a fiúval, a rokonokkal, barátnőkkel, oviba/suliba a gyerekekért, a boltba, a férj közösségébe...? Mérjük fel, ott mik a kívánalmak.
3. Mennyire szeretnénk elvegyülni a többiek között? Szeretnénk-e megőrizni és láttatni egyéniségünket?
4. Mennyi időnk van naponta magunkra? Reggel van-e időnk frissen vasalni (ha kell) a ruhánkat, sminkelni..., vagy elmegy az idő a családnak készítendő reggelivel, öltöztetéssel stb. Van-e időnk átöltözni a munka/iskola utáni programokra?
5. Menjünk el fodrászhoz, és beszéljük meg vele, milyen legyen a frizuránk. Ne felejtsük el, hogy egy jó frizura a nő ékszere is.
6. A másik legfontosabb a bőrünk. Ha kell, menjünk el kozmetikushoz, aki tanácsot ad a bőrápoláshoz, és aki megtaníthat minket egy finom smink elkészítésére. De ne essünk túlzásokba! Munkába is kell a smink, de akkor ne alkalmi festést készítsünk!
7. Legvégül a tárgyi kellékeket válasszuk ki. Ha lehet, az önvizsgálat szerint. Amennyiben tanácstalanok vagyunk, keressük bátran szakember segítségét. Hiszen hatalmas a választék, és ha a pénztárcánkat is kímélni akarjuk, akkor bizony jól kell választanunk. A ruhák, a cipők, a táskák, ékszerek és más kiegészítők ha kombinálhatók és harmonizálnak egymással/velünk, a mi egyéniségünket hűen tükrözik, akkor érhetjük el azt a hatást, hogy mindenki csak elismerően bólogat: MICSODA NŐ!
Zonka

0 megjegyzés:

Megjegyzés küldése

 

©2009ZONKA | by TNB