Dekupázs

2010. október 27., szerda

Dekupázs

Anno vettem egy "rozsdamentes" acéltálcát. Pontosabban kettőt. Egészen az első mosogatásig nem is rozsdásodott. Ahogy száradt, apró rozsdarózsák jelentek meg rajta. Eltettem, s csak most jutott eszembe, hogy mire is használhatnám.
Jó alaposan megcsiszoltam, majd ez a dekupázsolt tálca született.
 Egészen új eljárással készült, un vaspasztával. Jó sokszor lelakkoztam (hermetikusan zárva), így kemény, strapabíró tálca lett belőle.
Még majd a másik tálcát is kigondolom, milyen legyen.
A gyertyatartó poharak lába is hasonlóan készült, míg a pohár részét szatináltam.

Ezt az ovális tányért kaptam, és annyira kopott volt, hogy ilyen ronda tálat az ember nem tesz ki az asztalára - hát fogtam magam, és ezt is dekupázsoltam. Szegény festő, aki alkotta ezt a képet, foroghat a sírjában, hiszen a képet ki kellett pótolnom, hogy passzoljon a tál közepére.
Természetesen a tál széle és a gyertyatartó pohár lába is vaspasztával készült.

Nos, ezt a fémtálat az ESE-ben vettem. Feketére volt lefestve, és az felhólyagzott néhány helyen.
Ismét elővettem a csiszolóvásznat, majd egy kis vaspaszta, hópaszta, antikolók és gyurma volt amit bevetettem ennek a konyhai - felakasztható - tálnak a díszítésére.