ZONKA

Kézművesek, ha találkoznak

A Magyar Kézművesek Boltjában ( Budapest, Kékgolyó u. Karamell Café) találkoztunk tegnap este.

Bardócz Éva fejéből pattant ki az ötlet, hogy kellene egy találkozó, ahol megvitatjuk örömünket,bánatunkat. Ráadásul, a több szem többet lát elve alapján ötletelhetünk, és idővel közösen megvalósíthatunk párat.

Ahogy láttam, mindenki élvezte az estét.

Annyira, hogy megbeszéltük, rendszeresen találkozunk, és megpróbáljuk megváltani kicsiny világunkat - na jó, csak úgy apránként.

Szoktak hívni foglalkoztatót tartani (gyöngyözés, dekupázs...), ha van valamilyen program.
Nálunk tegnap volt a városi juniális a péceli Csúnya tónál.
Rengetegen voltak. Ez a kép akkor készült, amikor késő délután nagyjából már összepakoltam, hogy jövök haza, de egy barátnőm lekapott az utolsó páciensekkel. Voltak ott gyerekek sokan, de felnőttek is szép számmal ültek le egy kicsit játszani.
Nagyon jó hangulatú nap volt.

HIRDETÉS

Kedves Partnerünk!

Tervezzük, hogy a jövőben rendszeresen

termékbemutatóval egybekötött vevőtalálkozókat

szervezünk annak érdekében, hogy megismertessük Önt új termékeinkkel és hogy lehetőséget biztosítsunk azok kipróbálására. Reményeink szerint ötletekkel, felhasználási javaslatokkal tudjuk segíteni az Ön és munkatársai munkáját.

Az első rendezvényünkre

2010 június 13-án kerül sor Budapesten,
a Gyömrői úti telephelyünkön, ahol

a Chameleon effekt festékek és lakkok bemutatására vállalkozunk.

Sólyom Gabriella a Chameleon termékek alkalmazását mutatja be a dekupázs technika területén,

Bokor Judittal pedig kisüthető gyurmával készíthetnek ékszereket, amelyek díszítéséhez a hagyományos technikák mellett a Chameleon termékeinket is kipróbálhatják.

A dísztárgyak elkészítése műhelymunka keretében előreláthatólag három órán keresztül tart. Szeretnénk biztosítani, hogy az érdeklődők mindkét foglalkozáson részt vehessenek, így rendezvényünket egész naposra tervezzük. A részvétel viszonteladóink részére ingyenes.

Kérjük - szervezőmunkánk megkönnyítése érdekében - mielőbbi visszajelzésüket a Pentacolor Kft. telefonszámán: (1) 260-7477, e-mailben: info@pentacolor.hu vagy Tömpe Katalinnál a 36-30-3031-619-es mobilszámon. A résztvevőknek a részletes programról, a rendezvény helyszínéről és időpontjáról külön értesítést küldünk.

A személyes találkozás reményében üdvözlettel

Budapest, 2010. május 28.

Holczer György
ügyvezető

Csütörtökön, 19 órakor nyílt egy kiállítás Budán a Caramell Caféban, a Kékgolyó utca 28 sz. alatt. A kiállítással tulajdonképpen megnyílt itt a Magyar Kézművesek Boltja.
Ennek a kávézónak, boltnak a kiállítás-programján vehettem részt én is az ékszereimmel, dekupázsolt tárgyaimmal.
A megnyitó fantasztikus volt, a tulajdonosnő Szilágyiné Deák Márta erre a napra hihetetlenül hangulatos estét szervezett. Este 10 óra után még tele volt a helység. Az egyik kézműves lány, Bardócz Éva felpróbálta az egyik kiállított báli nyakékemet, arról is kaptam fotót.

Úgy gondoltam, ezúttal lépésről lépésre megmutatom, mit művelek egy ilyen tál elkészítésekor.
Nos, ez itt a végeredmény.
De talán kezdjük az elején.

Ez itt a csorba tál, itt meg a kiválasztott szalvéta (tükörképet mutatok).
A tálon jól látszik egy szép, méretes csorbulás a kép jobb alsó részén (van még kettő a hátoldalán). A szalvéta meg a párja annak, amit már letéptem.

Kicsit ugyan homályos a kép, de közelről is lekaptam azt a szép csorbulást. Középen látható a kerámiapor, amivel pótolom a hiányokat. Jobb oldalon pedig látni mind a 3 csorbulást, kerámiával már pótolva. Száradás után jöhet a csiszolás, hogy nyoma se maradjon a pótlásnak.

A csiszolás után következett a tál fehérre alapozása, majd száradás után már ragasztottam is. Itt a szalvétát előbb a tál görbületei miatt a szélén jó mélyen betépkedtem, hogy ne gyűrődjön. Így felragasztáskor csak finoman egymásra hajtódnak a tépések mentén. Nagyon fontos a jó minőségű ecset!

Itt a szalvéta szélén, a tál pereméig a festést már "pótoltam", szerencsémre itt elég volt maszatolni.
A tál peremét is letöcsköltem festékkel egy kis (mosogató)szivacsdarab segítségével, majd száradás után felragasztottam egy csipkepapírt. A csipkepapírnál arra kell vigyázni, hogy a szokásosnál kicsit vastagabb dekupázs-ragasztólakk felvitele után jó, ha várunk egy percet, majd a szikkadó ragacsba óvatosan belenyomkodjuk a papírt. Fölé ragasztózni nem szabad, mert akkor a csipkepapír átlátszóvá válik, "eltűnik".

Az újabb száradás után egy durvább, lyukacsosabb, keményebb (autómosó)szivacs darabbal antik arany és antik réz metál-festék keverékkel a csipkét bearanyoztam, majd a tál belső felén lévő peremet ecsettel megfestettem.

Úgy gondoltam, ezúttal repesztőzök is. A 2 fázisú repesztőlakk első fázisát akkor vittük fel jól, ha az a repeszteni kívánt felületet egyenletesen fedi - mintha betejfölöztük volna. A képen már száradóban van. Teljes száradás után a második réteg felvitelénél csak puha, valódi szőr ecsetet használjuk, mert akkor nem lesz csíkos a repesztő. Ugyanis egy puha szőr ecsettel nem festünk, hanem csak finoman eloszlatjuk a repedéseket előhívó 2. fázist.
A második réteget is hagyjuk jól megszáradni, majd antikoló pasztát veszünk elő, s azt egy puha rongy segítségével belemasszírozzuk a repedésekbe. Ezt követően egy bronz csillámos lakkal, majd még 2 rétegben vizes alapú lakkal kezeltem.
Eztán már meg is fordíthattam a tálat, hogy végre a hátoldalát is festhessem, és lakkozzam.
Befejezésül a tál fenekére írhattam a Zonka feliratot.
Nem kis idő egy ilyet elkészíteni, de van kitől apránként ellesnem a fortélyokat: Sólyom Gabriellától (lsd. a Re-Kreatív műhely blogját.). Köszönöm neki.

ARANYMASZKOK ÁZSIÁBÓL

Aranyba rejtett arcok - aranymaszkok Ázsiából

A Zelnik-gyűjtemény a Néprajzi Múzeumban
2010. március 12. - 2010. június 20-ig.

A Zelnik-gyűjtemény és a Néprajzi Múzeum Aranyba rejtett arcok - Aranymaszkok Ázsiából című közös kiállítása a világon most első alkalommal mutatja be a nagyközönségnek a két intézmény különleges tárgyait. Maszk - már maga a szó is izgalmat s némi titokzatosságot sugall, hisz az elrejtőzés, a más képében való megjelenés szándéka áll mögötte. Állati maszkot öltött a történelem előtti idők törzsi sámánja, amikor sikeres vadászatért folyamodott az égi hatalmakhoz. Álarcot vett fel az indián varázsló, amikor harci táncát járta a csaták előtt, s halotti álarcot kaptak az elhunytak megannyi kultúrkörben, amikor egy-egy uralkodó vagy hadvezér végső búcsúztatására került sor. Napjaink világához is hozzátartozik az álarcviselet, a laborokban dolgozó szakértők védőmaszkjától a hagyományidéző farsangokig, Hollywood maszkmestereitől a velencei karnevál csillogó álarcaiig.

A március 12-től június 20-ig megtekinthető tárlat huszonnégy páratlan értékű arany-, valamint három ezüstmaszkot vonultat fel, amelyek a Zelnik-gyűjtemény világviszonylatban is egyedülálló darabjai. A kiállított aranymaszkok lelőhelye, készítésének ideje és funkciója tág határok között mozog: legrégibb darabjainak elkészülte becslések szerint az időszámításunk előtti 6-5. századra tehető, de stílusjegyeik alapján még a "legifjabbak" is 13-14. század körüliek - tehát fél ezredévnél idősebbek. A lelőhelyek a görög kori Trákiától Dél-Ázsián és Indokínán keresztül egészen Jáva szigetéig terjedhetnek. Az egykori felhasználást illetően a maszkok kidolgozottsága, anyagvastagsága és egyéb nyomok adnak támpontokat, amelyek alapján halotti (temetési) és más rituális funkció valószínűsíthető. A halotti maszkok közül kiemelkedik egy, a Liao-dinasztia (907-1125) idején készült darab. A Mandzsúria nagy részét uraló kitájok temetési szokásaihoz igazodva a maszk széle mentén lyukakat fúrtak, melyekhez ezüstből készült dróthálót erősítettek, s ez a drótháló alkotta a teljes testet beborító halotti lepel részét. A kiállítás másik büszkesége a skorpióálarc-páros. A tárgyak előző tulajdonosának tudomása szerint a Vietnami-hegylánc gerincére visszaszorult törzsek és fejedelemségek valamelyikéből származnak e műremekek. A skorpió etnográfiai vonatkozásai mindazonáltal meglehetősen bizonytalanok, vegyesek. A délkelet-ázsiai monszunövezetben több népcsoport asszonyai kézfejükre, Borneó szigetén a tengerparti iban harcosok pedig felsőtestükre tetoválják a skorpiót, hogy így védekezzenek rettegett, nemritkán halálos csípésétől. A dômb törzsbeliek (indiai Orissa állam) pedig épp ellenkezőleg, az állat életerejének és energiájának megszerzése érdekében teszik ugyanezt.

A Néprajzi Múzeum saját gyűjteményéből válogatott kollekció hasonlóan különleges, eddig még be nem mutatott ritkaságokat tár a látogató elé. E maszkok zöme Óceániából, elsősorban Pápua Új-Guinea szigetvilágáról származik. A múzeum által bemutatott temetési, tánc- és színházi maszkok többsége mulandó anyagokból készült (növényi rostokból, levelekből készült alkotások), de fából vagy kéregből faragott példányok is vannak a kiállítás tárgyi anyagában. Az álarcok többnyire különböző titkos társaságokhoz kötődtek, melyeket e társaságok tagjai készítettek és viseltek a felnőtté avató rítusok során.

A kiállításhoz a megértést nagyban segítő, könnyen érthető kiállítási kalauz készült, míg az alaposabb elmélyülést a katalógus szolgálja. A gyerekeket a múzeumpedagógiai kiadvány segíti abban, hogy megismerják a maszkok világát.

A kiállítást rendezte: Biró Anna, Jelen János, Wilhelm Gábor

Sajtóinformáció:
Szalmási Gabriella (Néprajzi Múzeum)
E-mail: gabriella.szalmasi@neprajz.hu, telefon: 30-5587742

A kiállításhoz kapcsolódó kiadványaink

Játszóház családoknak, minden vasárnap 10-13 óráig
A kézműves foglalkozáson angyali szépségű vagy éppen démoni papír álarcokat, aranyosra és ezüstösre festett gipsz medálokat készíthetnek látogatóink. Kipróbálhatják lágy fémlapon, hogyan készültek fémdomborítással a mesés szépségű aranymaszkok.
A játszóház a kiállításokra érvényes belépőjeggyel látogatható.

25 gyöngyös oktató videó a YouTube-ról. Kattints a képre.

Nagytakarításkor a kezembe akadt ez a tál, melyet még anyósomtól kaptam a telekről, mikor ott szortíroztak. Kopott, kicsit csorba tál volt. Most rácsodálkoztam: ide pont illik ez a festmény!
Az igaz, hogy illett, de először a csorba részeket kellett kijavítanom kerámia pótlást készítve, majd jöhetett az alapozás, és a dekupázs maga. Na, ja. Csakhogy, a kép négyzet alakú szalvétán volt, a tál meg ugye, kerek.
Sűrű bocsánatkérések közepette - a festő felé - nekiálltam (életemben először) hozzápingálni-kiegészíteni. Féltem tőle, mert a rajkészségem csapnivaló. De a végeredmény engem igazolt, határozottan jobban passzol így a tálra a kép (legközelebb talán bátrabb leszek).
Már csak a tál szélére kellett az antik aranyfóliát rávarázsolnom. Igaz, még nagyon sok tanulnivalóm van e műfajban is, de ezen első munkám akkor is tetszik.

Jön a húsvét! Ezt a tojást az anyukámnak készítettem ajándékba. Mint az előző bejegyzésben említettem, Fabergé híres ékszertojásai jártak az eszemben, az adta az ihletet.
Tulajdonképpen úgy kezdődött, hogy egy barátnőmtől kaptam ezt a tartót,, és akkor még fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek vele. Aztán megláttam egy üzletben ezt az óriási tojást, és beugrott. Ez a tartó pont jó lesz "tojástartónak"!
Még gondolkoztam pár napot, eszembe jutottak a Fabergé tojások, és már nem volt megállás.
Ez lett belőle.

Két tál akadt a kezembe. A gömbölyded, egyszerű vonalú üvegtálat sokáig forgattam a kezemben, mire eldöntöttem, hogy Klimt egyik képe kell rákerüljön. A hátulján való dekupázsolás után aranyosan irizáló festékkel, azt követően feketével, majd záróakkordként aranyfényű bordó színnel kentem le.
A nagy lapos tál pedig szinte megkövetelte tőlem ezt a csendéletet, melynek hátoldala szintén aranyfényű bordó színt kapott. Nagyon megszerettem őket, s valószínű, hogy nehezen fogok megválni tőlük. Ám a fotózáshoz most megvártam a napsütést, hogy a képeken is teljes szépségükben mutathassák meg magukat.
Mivel közeleg a húsvét, családomnak is készítek ajándékokat. Megihletőim ezúttal a Fabergé tojások. Még a héten el kell készüljenek a nagy családi ünneplésre, s ígérem, ahogy elkészülnek, bemutatom őket itt is.

Sajnos holnap temetjük a nagymamámat. Hogy a borús gondolataimat elűzzem, ezt fűztem magamnak.
A baloldali képen az elülső oldala látható, a jobb oldalin pedig hátulról.
Jó nagy lett, ennek ellenére máris a szívemhez nőtt.

Találtam egy egyszerű tejszínkiöntőt és cukortartót, amit Sissy képével dekoráltam, valamint koronával.
Így mindjárt hangulatosabb lett, bár talán a fotózás után kellett volna lakkozni, akkor nem csillogna így a képen.

Egy turkálóban akadtam erre az egyszerű kristályvázára és erre a kávékiöntőre (hát, elég ronda volt).
Meglátni és - elhatározni, hogy csinálok belőlük valamit, egy pillanat műve volt.
Nos, nem tudom, hogy kinek hogy tetszik, de mindenképpen jobban néznek ki, mint előtte.

Csütörtökön a fiúkkal fűztünk. Kokárdákat készítettem a tanító néniknek a legkülönbözőbb formákban japán gyöngyökkel, swarovski kristályokkal. Sőt, az egyik kitűző közepe egy szép nagy zöld jáde kő, piros korallal a szélén.
A fiúk kokárdája hagyományos kör alakú, és egyszerű kínai gyöngyökből készült, de szerintem nagyon ügyes munka, és már a pénteki ünnepségen nagyon büszkén viselték.

Gábor és Dávid kokárdája.

Klimtet szeretni és....
Tény és való Klimt nekem is feladta a leckét. Mit tudok csinálni az ő festményeivel?
Első körben egy dekupázsolt kerámia medált készítettem, ám szörnyű rossz volt fotózni, mert annyira becsillan a fénytől.
A boros flaska könnyebb fotóalany volt.
Kár, hogy Klimtnek nincs annyira sok festménye. Szívesen kipróbálnám pl egy sorozattal.
Ám biztos lesz még más ötletem is.
Azért a hétvégém egész jól telt, családban, programban, és kreatív játékban is gazdag volt.

A hét végén úgy gondoltam, elegem van egy kicsit az ékszerekből, most valami nagyobb méretű dologba fogok.
Így születtek meg ezek a dísz olajkiöntők, italos üvegek és a váza is.
A gyors reakciók alapján úgy tűnik, hamar lesz gazdájuk.
Remélem, mindaz, aki kap tőlem ezekből a flaskákból, örömmel fogja használni is.
A Sissy-s flaskát két oldalról is fotóztam, hogy látszódjék - nem csak az üveg elejét díszítem.