ZONKA

Gyöngyös videók

25 gyöngyös oktató videó a YouTube-ról. Kattints a képre.

Nagytakarításkor a kezembe akadt ez a tál, melyet még anyósomtól kaptam a telekről, mikor ott szortíroztak. Kopott, kicsit csorba tál volt. Most rácsodálkoztam: ide pont illik ez a festmény!
Az igaz, hogy illett, de először a csorba részeket kellett kijavítanom kerámia pótlást készítve, majd jöhetett az alapozás, és a dekupázs maga. Na, ja. Csakhogy, a kép négyzet alakú szalvétán volt, a tál meg ugye, kerek.
Sűrű bocsánatkérések közepette - a festő felé - nekiálltam (életemben először) hozzápingálni-kiegészíteni. Féltem tőle, mert a rajkészségem csapnivaló. De a végeredmény engem igazolt, határozottan jobban passzol így a tálra a kép (legközelebb talán bátrabb leszek).
Már csak a tál szélére kellett az antik aranyfóliát rávarázsolnom. Igaz, még nagyon sok tanulnivalóm van e műfajban is, de ezen első munkám akkor is tetszik.

Jön a húsvét! Ezt a tojást az anyukámnak készítettem ajándékba. Mint az előző bejegyzésben említettem, Fabergé híres ékszertojásai jártak az eszemben, az adta az ihletet.
Tulajdonképpen úgy kezdődött, hogy egy barátnőmtől kaptam ezt a tartót,, és akkor még fogalmam sem volt, hogy mit kezdjek vele. Aztán megláttam egy üzletben ezt az óriási tojást, és beugrott. Ez a tartó pont jó lesz "tojástartónak"!
Még gondolkoztam pár napot, eszembe jutottak a Fabergé tojások, és már nem volt megállás.
Ez lett belőle.

Két tál akadt a kezembe. A gömbölyded, egyszerű vonalú üvegtálat sokáig forgattam a kezemben, mire eldöntöttem, hogy Klimt egyik képe kell rákerüljön. A hátulján való dekupázsolás után aranyosan irizáló festékkel, azt követően feketével, majd záróakkordként aranyfényű bordó színnel kentem le.
A nagy lapos tál pedig szinte megkövetelte tőlem ezt a csendéletet, melynek hátoldala szintén aranyfényű bordó színt kapott. Nagyon megszerettem őket, s valószínű, hogy nehezen fogok megválni tőlük. Ám a fotózáshoz most megvártam a napsütést, hogy a képeken is teljes szépségükben mutathassák meg magukat.
Mivel közeleg a húsvét, családomnak is készítek ajándékokat. Megihletőim ezúttal a Fabergé tojások. Még a héten el kell készüljenek a nagy családi ünneplésre, s ígérem, ahogy elkészülnek, bemutatom őket itt is.

Sajnos holnap temetjük a nagymamámat. Hogy a borús gondolataimat elűzzem, ezt fűztem magamnak.
A baloldali képen az elülső oldala látható, a jobb oldalin pedig hátulról.
Jó nagy lett, ennek ellenére máris a szívemhez nőtt.

Találtam egy egyszerű tejszínkiöntőt és cukortartót, amit Sissy képével dekoráltam, valamint koronával.
Így mindjárt hangulatosabb lett, bár talán a fotózás után kellett volna lakkozni, akkor nem csillogna így a képen.

Egy turkálóban akadtam erre az egyszerű kristályvázára és erre a kávékiöntőre (hát, elég ronda volt).
Meglátni és - elhatározni, hogy csinálok belőlük valamit, egy pillanat műve volt.
Nos, nem tudom, hogy kinek hogy tetszik, de mindenképpen jobban néznek ki, mint előtte.

Csütörtökön a fiúkkal fűztünk. Kokárdákat készítettem a tanító néniknek a legkülönbözőbb formákban japán gyöngyökkel, swarovski kristályokkal. Sőt, az egyik kitűző közepe egy szép nagy zöld jáde kő, piros korallal a szélén.
A fiúk kokárdája hagyományos kör alakú, és egyszerű kínai gyöngyökből készült, de szerintem nagyon ügyes munka, és már a pénteki ünnepségen nagyon büszkén viselték.

Gábor és Dávid kokárdája.

Klimtet szeretni és....
Tény és való Klimt nekem is feladta a leckét. Mit tudok csinálni az ő festményeivel?
Első körben egy dekupázsolt kerámia medált készítettem, ám szörnyű rossz volt fotózni, mert annyira becsillan a fénytől.
A boros flaska könnyebb fotóalany volt.
Kár, hogy Klimtnek nincs annyira sok festménye. Szívesen kipróbálnám pl egy sorozattal.
Ám biztos lesz még más ötletem is.
Azért a hétvégém egész jól telt, családban, programban, és kreatív játékban is gazdag volt.

A hét végén úgy gondoltam, elegem van egy kicsit az ékszerekből, most valami nagyobb méretű dologba fogok.
Így születtek meg ezek a dísz olajkiöntők, italos üvegek és a váza is.
A gyors reakciók alapján úgy tűnik, hamar lesz gazdájuk.
Remélem, mindaz, aki kap tőlem ezekből a flaskákból, örömmel fogja használni is.
A Sissy-s flaskát két oldalról is fotóztam, hogy látszódjék - nem csak az üveg elejét díszítem.

Ehhez az üvegmedálhoz nem tetszett egy láncmegoldás sem. De eszembe jutott a selyemzsinór, és a makraméval próbáltam szerencsét. Ahogy elkészült, meglepődtem, mennyire illik a lánc a medálhoz.
De nemcsak az üveghez ám!
Egy agancs-szeletet is befoglaltam gyurmával, repesztettem, és a férjem csomózott hozzá láncot.
A két szaruszeletet, Lajos a szarv tömör végéből vágta, és feldíszítettem csiszolt gyöngyökkel, swarikkal, teklákkal. Mivel annyira kis finomak voltak, csak egyszerű láncot kaptak.

Először én játszottam a kerámiával, most meg a szél. Megörültem annak, hogy végre süt a nap, lefotózhatok párat azok közül, amiket az utóbbi héten készítettem.
Végül is, fotóztam. Csak a tollak kicsit kócosnak látszanak, de legalább megmutatják, hogy élnek a műveim.
Néhány szettet nemcsak festettem-csillámoztam-égettem, hanem egy újabb ötletem szerint kiegészítettem tollal, csipkével.
A családomnak nagyon tetszik, remélem másnak is.

Ezt az oldalt válogatták-szerkesztették számunkra a 2010-es EXPOMAGAZIN-ba. Szerintem jó lett. Ez azt jelenti, hogy az éves kiadványon kívül az EXPO honlapján is 1 éven át fent leszünk. Hmmm. Az nem is rossz.

Sokat gondolkoztam, hogy valami egyszerűt szeretnék. Olyat, amivel haladni is lehet, de semmi bonyolult nincs benne.
Megnéztem a készleten lévő gyöngyeimet, és e mellett a variáció mellett döntöttem. Aztán valahogy belefűződött egy kis csiszi is, és a kicsi szirmocskák is odakívánkoztak. Így lett belőle ez a karkötő.
Igaz, azért most egy időre más technikákkal fogok inkább fűzni, mert ilyen töményen a herringbone azért már árt. Na jó, ha egy-egy ékszer megkívánja.... de akkor is csak módjával.

Macsek modellemen mutatom be a mai medálomat. Az Asra mintám nagyon megtetszett, hát készítettem egy medált is, bár ennek oldala is lett, így egyszerűen csak átfűztem rajta ezt a bársony"láncot". Ha lesz egy kis időm, kap hozzá kétoldalas fülit is, meg nagyon gondolkozom egy gyűrűn is hozzá, mert ebből az aranyos sárga csiszolt gyöngyből van kisebb is. Csak az a baj, hogy a többi csisziből hogyan tudnék kisebbeket szerkeszteni, mivel ez 8, 4, 3 mm-es-ekből készült, 9/0-ás kásával. De akkor is megoldom majd.

Mivel a dekupázsolt medálok nekem nagyon tetszenek és szorgalmasan készítem őket, a kerámia és a gyurma mellett felfedeztem a csontot is.
Ezen a képen: bivalycsont szeletekbe illesztettem kerámia betétet, melyet aztán dekupázsoltam. Annyira szépek élőben, hogy - némi közvélemény kutatás után - csak egy egyszerű medálakasztót ültetek bele. Még a láncon gondolkodom, de ahogy elnézem, a hengeres bőrszíj illik hozzá leginkább.

A második képen van rendes kerámia is, csont is félkész állapotban: még ki kell találnom a felfüggesztését, keretét, láncát.

Ezek a legújabb dekupázsolt kerámia medálok, amiket a hétvégén készítettem. Sissynél arra is kellett ügyelnem, hogy az antik hatás hangsúlyozásával együtt sikerüljön elvennem annak a rengeteg zöldnek az uralkodását a háttérben. Azt hiszem sikerült. A másik képnél viszonylag könnyű dolgom volt. Az antik arany gyöngyök sápadttá tették volna az egészet, hát belecsempésztem egy kis fekete swarit. A rózsa csipkézett szélén, a tulajdonképpen egyszerű peyote befoglalást itt az erős színek dobják fel. Sötét- és világos zöld, bordó, piros, és narancs színek spirálmintába fűzése, valamint felül egy kis piros, tűzopálos és zöld swari adnak neki játékos keretet.

Ez a karkötő a fülivel a legfrissebb művem.
Asra-nak neveztem el, mert az egy arab női név, ami "éjszakai utazás"t jelent. A keleti 8 szögű minta, a színek, a szépen csiszolt gyöngyök összhatása utal arra a bizonyos utazásra.
A fülit 2 oldalasra fűztem.
Persze a fotózáshoz van egy profi manökenem is, a lassan 3 éves cicám, aki mindig dorombolva tűri, hogy rápakolok ezt-azt. Bemutatom őt is - csak sajnos a szett ezen a képen nem színhelyes.

Úgy gondoltam, ki kellene próbálnom a levegőre száradó gyurmát is. A memóriadrót számára előre kellett kialakítani a lyukakat rajta, és hát, az ívnek is azonosnak kell lennie a memóriadrót ívével. Nos, egy karcsú borosüveg jött a segítségemre a nagy keresgélés közben: az pontosan akkora ívű, mint a drót. Igazából nekem csak az az igazán nagy bajom a gyurmával, hogy 24 órán át kell hagyni száradni.
A kerámiával, vagy az ékszergyurmával nagyon finoman lehet dolgozni, de ez persze, másra való. Nem olyan kifinomult, viszont ezt is lehet faragni, csiszolni szárazon.
Aztán már csak a dekupázs volt hátra az antikolással,, lakkozás elől-hátul és jöhetett a memóriadrót, a mágneszár.

Az NLC gyöngyös fórumán láttam Mézesmamától egy Prága karkötőt.
Elsőre megtetszett, és tegnap az emlékeimből előszedve a kinézetét, na meg a gyöngyeimet kiválogatva ez született. Nem Prága, csak hasonló. Másmilyen és más méretű gyöngyből, minta nélkül, csak egy emlékkép alapján, meg ami még jött. Persze én mindent átformálok, nekem mindig más születik, mint ahogy valami megtetszik nekem. A füli pedig hozzá járt. Ha már egy karkötő ilyen gazdagon díszes, akkor a füli már kötelező.

Tegnapra terveztük, de a nagy hóesés miatt ma tartottuk a hugom (megkésett ) és a sógorom szülinapját a Víg Kalmár étteremben. Az ennivaló finom volt, Gábor fiam kipróbálta a békacombot is, ízlett neki.
Itt látható az a karkötő, melyet Gáborom a hugomnak készített. Aztán egy kooperációs ajándék, melyet az én drága 94 éves nagymamám készített apukámmal a sógoromnak. Igen, ő Béla vadász. Hogy miért Béla? Nem tudom. De a babát a nagymamám készítette, a puskáját apu.
Persze a fő ajándék a puska volt a nemrég levizsgázott vadásznak.
A képen balról jobbra: Apu, Lajos (a férjem), én, anyu, Eszter (a hugom), előtte Gábor. Marek (a sógorom), előtte a nagymamánk, előtte Dávid Tibor, a vadi új nagybátyánk és Judit, a keresztanyu, anyu huga.